Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Ángyán aláásott - még nyíltabban beszél, mint valaha

Szinte már maga az egyszemélyes magyar agrár WikiLeaks, kérem!

Nagy földterületet kapott Orbán gyerekkori barátja és lányának, Ráhelnek az udvarlója is. Újabb megdöbbentő összefüggéseket tárt fel a földbérleti szerződések kapcsán Ángyán József. A fideszes országgyűlési képviselő lelkiismereti kérdésnek tartja, hogy ezeket nyilvánosságra hozza. Azt mondja, az oligarchák az állami földek 75-85 százalékát kapták meg, a többit elaprózva osztották szét. Kajászón például egyetlen helyi lakos sem kapott földet.

0 Tovább

Oligarchák márpedig nincsenek, vagy mégis?

Oligarchák márpedig nincsenek, vagy mégis?

Dr. Laczó Ferenc

2012. június 17. 6:20 - Forrás: Greenfo.hu

Ángyán József országgyűlési képviselő úr szíves figyelmébe. A sikerpropaganda rózsaszín ködén átlátva azt hiszem egyedül voltam az, aki a 80-as években felismerte, hogy a magyar mezőgazdaság stagnálásnak alapvetően strukturális okai vannak. A lecsökkent állami támogatásokra az óriásira duzzasztott nagyüzemek nem tudtak megfelelően reagálni, mert kimerültek a hatékonysági tartalékai.

A helyszínen tanulmányozhattam a dániai, valamint a franciaországi farmstruktúrát. S kontrasztként a moldáviai és a bulgáriai agrár-ipari komplexumokat, a minden képzeletet felülmúló bürokratikus gigantikusgazdaságokat. Arról szóló úti jelentésem, hogy ezek kudarca már a 80-as évek elején, a moszkvai szakmai berkekben is nyílt titok volt, eljutott magas politikai körökhöz és legalábbis Magyarországon a kérdés egy időre lekerült a napirendről. Hívei azonban továbbra is maradtak, s nem is akárkik.

A TOT (Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa – a MOSZ jogelődje) elnökétől, aki a politikai bizottságnak is tagja volt, mint az MSZMP ideológiai folyóiratának illetékes rovatvezetője, 1987-ben egy írást kaptam közlésre. Ebben a moldáviai és bulgár példa alapján Magyarországon is az agrár-ipari komplexumok létrehozását indítványozta, élén a TOT-tal mint irányító csúcsszervvel. Én a megjelentetését határozottan elleneztem. Szerencsére a folyóirat főszerkesztője is egyetértett velem, így az írás nem is jelent meg.
Alig telt el néhány nap, az oktatási intézmény rektora, ahol főállásban a továbbképzésekért felelős dékánként dolgoztam, hívatott. Közölte, egy telefont kapott a TOT elnökétől, aki zokon vette a történteket és értsem meg, ezután nem maradhatok az intézménynél.
Még be sem fejeződött ez a megbeszélés, utolért az elméleti folyóirat főszerkesztőjének a telefonja. Kérte, azonnal menjek be hozzá. A beszélgetés rövid volt: ö azt közölte, hogy igaz, ennek a rovatnak a legfelkészültebb vezetője voltam, de a politikai érzékem nem megfelelő. Úgyhogy elválnak útjaink. Már másnap be sem kellett mennem.

Szerencsére az egyik kutatóintézet pályázatát elnyerve hamarosan újra munkába állhattam. Mivelhogy ennek az intézetnek fenntartáshoz döntő mértékben a TOT járult hozzá, az igazgató, aki közben értesült az afférról, a belépésem napján megkért, addig le se üljek, amíg nem beszélt a TOT nagyhatalmú elnökével. A TOT elnökének azonban nem volt kifogása az ellen, hogy ott dolgozzam, így aztán leülhettem. Igaz asztalt nem kaptam, de egy széket kerítettek nekem.
Itt jó szellemű közösséget és kutatói szabadságot találtam. Hamarosan átvehettem az intézet folyóiratának szerkesztését, sőt, egy drasztikus létszámleépítésnél is megtarthattam az állásomat. 1990-ben a Gazdaságkutató megbízásból egy felmérést készítettem arról, hogy a vidéki társadalom, s elsősorban a termelőszövetkezeti tagoknak és vezetőknek milyen elképzeléseik vannak a tsz-ek jövőjét illetően. A válaszokból egyértelműen az derült ki, hogy mind a tagok, mind a vezetők a tsz-ek feloszlatásával, a termőföld felparcellázásával számoltak. Ez ráadásul egybe csengett a MOSZ (akkor már ezt a nevet viselte) munkaanyagában foglaltakkal, amely szerint a földet a szövetkezeti tagok részére vagy adásvétel, vagy nevesítés útján kell tulajdonba adni. Hasonló elképzelés fogalmazódott meg a szövetkezeti egyéb vagyonnal kapcsoltban is. Tehát akkor még a MOSZ is a termelőszövetkezeteket megszüntetendő intézményeknek tekintette.

Azonban fokozatosan olyan vélemények és emberek kerültek előtérbe, akik egészen mást akartak: a foglalkozatási kötelezettség eltörlését, a termelőszövetkezetek egyben tartását, és a vagyon megszerzését. Később meghonosodott kifejezést használva, a zsákmányszerző mentalitás kerekedett felül. Ekkor bukkant fel az elve rosszul megfogalmazott jelszó, ”most dől el, kiből lesz úr és kiből cseléd”. Az 1992. évi I. szövetkezeti és II. átmeneti törvények már ezt a törekvést tükrözték. Ezek a törvények teremtették meg a lehetőségét annak, hogy a szövetkezeti vagyon ún. üzletrészek formájában fillérekért néhány vezető kezébe összpontosulhasson. Tudatosan terjesztett általános vélekedés volt, hogy mindez az Antall kormány műve volt. Az Antall kormány, sőt az országgyűlés felelőssége ebben nem vitatható. Azonban konkréten dokumentálható volt, hogy a kezdeményezés a MOSZ-tól indult. (Csak mellesleg az, aki a szövetkezeti vagyon vezetők általi megszerzésének jogi technikását kidolgozta, a Gyurcsány kormány magas kormánykitüntetésben részesítette.)

Inkább ösztönösen, mint tudatosan éreztem, ha a falu lerablása ellen tenni akarok, akkor ebben szövetségesekre van szükségem. Így találtunk egymásra a MAGOSZ elnökével. Emlékszem a HVG által leközölt ”Kifelé, vagy befelé” (mármint az agrárválságból) című írásom hosszú ideig a MAGOSZ Kossuth téri irodájának falát díszítette. A kezdeményezésemre alakult újjá MTA-n belül a szövetkezetelméleti bizottság. Szoros együttműködés alakult ki a 90-es évek közepén az új szövetkezeti törvény újrafogalmazása kapcsán az igazságügyi minisztériummal.
Aztán egy kiváló szerző tollából egy írást a közöltem le (ekkor már 1996-ot írtunk), amelyben a szerző tételesen bebizonyította, hogy a falu lerablásának kezdeményezése éppen azoktól indult, akik saját etikátlan vagyonszerzésük mentségéül az Antall kormányra mutogattak. Ez főbenjáró bűnnek számított. Amikor egy mezőgazdasági témájú országos hetilapban konkrét eseteket bemutatva megírtam, hogy a vagyon megszerzése az üzletrészeken keresztül az angliai eredeti tőkefelhalmozás módszerein túltevő módon történik, és ezt az írásomat a vidéki lapok is lehozták, százával árasztottak el panaszlevelekkel.

A MOSZ ilyen akciókra vállalkozó vezető beosztású alkalmazottja a sajtóban rágalmazó írást jelentetett meg. A legenyhébb kitétele a szövetkezetellenesség volt. Sőt a MOSZ megyei szervezeteit is mozgósították. Emlékszem a Zala megyei titkár volt a legaktívabb. Ő volt az, aki rágalmazó leveleket írt a cikkemet leközlő hetilap szerkesztőségébe és a vidéki lapok szerkesztőségeibe.
Amikor világossá vált, hogy a nagyüzemi lobbi a szövetkezeti vagyon megszerzése után a földvagyon megszerzést vette célba és a Horn kormány ígéretét megszegve célul tűzte ki a jogi személyek földszerzését lehetővé tevő törvény megalkotását, ismét csak a sajtó nyilvánosságához fordultam. A mezőgazdasági lapokban való publikálást akkora már elzárták előlem, de a HVG a belső rovatvezető ellenkezése ellenére leközölte a cikkemet. Ezek után nem kell senkinek sem csodálkoznia azon, hogy déjà vu érzés fogott el, amikor a karácsonyt megelőző hét egyik napján a MOSZ irodájába hívattak.

Minden bevezetető nélkül közölték velem, úgy határoztak, hogy az intézetből mindenkit, beleértve engem is elbocsátanak. Az ezt bejelentő ÁFEOSZ elnök semmilyen indokolást nem adott. A MOSZ elnöke azért megjegyezte, nincs bizalom irántam.
Ezt a változást a bíróságon be kellett jelenteni. Itt azonban kiderült, hogy a szükséges 6 szavazatból, 4 érvénytelen volt, mivel sem a MOSZ elnöke, sem az ÁFEOSZ elnöke, sem az Iparszövetség elnöke, sem egy ügyvéd, aki ugyancsak szavazott, nem rendelkezett szavazati joggal. A bíróság érvénytelen határozat miatt nem vezette át a változást és nem törölte a képviseleti jogomat. Az intézetre érvényes szabály értelmében vissza kellett volna helyezni az eredeti beosztásomba. Ez azonban nem történt meg, így a munkaügyi bírósághoz fordultam, kérve a visszahelyezésemet és a károm megtérítését.

Amit a továbbiakban leírok, az sajnos jellemző a magyar közállapotokra és az érintett érdekkör érdekérvényesítési lehetőségeire, valamint az ún. igazságszolgáltatási intézmények működésre.
Amit a rendszerváltás előtt egy telefonnal el lehetett intézni, ahhoz most más, de nem kevésbé hatékony módszerhez lehetett folyamodni.
A munkaügyi bíróság mind a négy vitatott szavazati joggal rendelkező személyt megidézte. Döbbenetes volt hallani, hogy a négy elég nyilvánvalóan jogsértést elkövetett személlyel a bíró a mély tisztelet, néhány személy estében az alázat hangján beszélt. Az Iparszövetség elnöke például azt sem tudta megmondani, miként került abba a társaságba, amely az elbocsátásokról határozott. A bíró nyilván a személyekre való tekintettel nem vizsgálta, hogy az érintett 4 személy milyen megbízás alapján szavazott, hanem ehelyett azt tudakolta tőlük, hogy milyen megfontolásból szavaztak úgy, ahogy szavaztak. Amikor megpróbáltam felhívni a figyelmét arra, hogy a per nem erről szól, nem kaptam szót és a bíró a tárgyalást azonnal berekesztette.
Ezek után senkinek sem kell csodálkoznia azon, hogy a bíróság minden jogalap nélkül szavazók szavazatát érvényesnek nyilvánította. Nem ítélte meg sem a felmondási időre szóló béremet sem, és a saját nevemre szóló és ki nem fizetett kutatási pénzeket. Sőt kártérítési igényem ellen beszámítási célból előterjesztett összegeket viszont maradéktalanul megítélte.
Ami ez utóbbi körül történt az egy újabb mintapéldája bírói trükközésnek. Arra a tárgyalásra, amelyen az ítélet született, engem meg sem hívott. Az idézést a jogi képviselő számára úgy küldte ki, hogy egy nappal a tárgyalás előtt kapta meg. Ebben arra kötelezte, hogy ismételje meg a kártérítési igényt. Mivel arra nem volt lehetősége, hogy ezt a tárgyalás előtt még megtegye, a tárgyaláson viszont, jogi képviselő szavait használva, lesöpörte az asztalról.

A cifrább része csak ezután jött.

Mivel a munkaügyi bírósághoz fordultam, viszonzásul feljelentettek a rendőrségen. Majd az a személy, aki a rendszerváltás előtt gyakran látogatta meg az intézetet és tudni lehettet róla, hogy ő jelent rólunk a III/III-as ügyosztálynak, a volt munkáltatóm nevében egyezségi ajánlatot tett, vonjam vissza a munkaügyi keresetet, s ők visszavonják a feljelentést. Miután visszakérdeztem, módjában áll-e ez? Ekkor közölte, hogy még megvannak a megfelelő kapcsolatai. Azt is konkréten megnevezte, hogy az adott ügyben ki az a kerületi ügyészségen vezető beosztásban dolgozó személy. Én az egyezségbe nem mentem bele.
Az eljáró kerületi rendőrség becsületére legyen mondva, hogy mivel nem talált bűncselekményt megalapozó körülményt nem tett vádemelési javaslatot, hanem a nyomozást lezárta. Csakhogy a nyomozást felügyelő ügyész további nyomozásra utasította a rendőrséget. Már nem emlékszem, hogy ez a csiki-csuki hányszor ismétlődött. Ahhoz, hogy az ügy lezárható legyen, a legfőbb ügyészségen kellett panaszt tenni. De azt hiszem a döntő az volt, hogy a III/III-as ügyosztály besúgója által megnevezett személy elkerüljön a kerületi ügyészségről.

Aki a hazai közállapotokat nálamnál jobban ismerte, biztosan nem követte volna el azt a hibát, amit én az ügyvédem tanácsára elkövettem.
Az OTKA Iroda országos tanácskozásán, amelyen az első Orbán kormány egyik minisztere is részt vett az élőtudományok kollégiumának vezetője beszámolójában a folyamatban lévő OTKA témámmal kapcsolatban név szerint megemlítve korrupcióval vádolt meg. Mivel az ügyemet akkor már jogerősen lezárták, kértem, hogy a nyilvános rágalmazást vonja vissza. Bár később ezért bocsánatot kért, de közben az OTKA Iroda, hogy védje az élőtudományok kollégiumának vezetőjét, a nyomozó hatóságnak olyan információkat szolgáltatott, amelyekről ugyan később egytől-egyig bebizonyosodott, hogy hamisak, de elérték, a jogerősen lezárt dossziémat újra kinyissák.
Az újraindult eljárást már nem lehetett megállítani. Az ügyemet a kerületi rendőrségtől a BRFK vette át. Ez pótolhatatlan előnnyel járt. Ettől kezdve a vizsgálatot ismét az az ügyészség felügyelte, ahova a III/III-as ügyosztály volt besúgója által megnevezett személy került, méghozzá vezető beosztásba. Aztán ennek volt még egy haszna. A volt III/III- as ügyosztály volt besúgójának BRFK-hoz vélhetően még megvoltak a kapcsolatai. Ezt a vizsgálatot lefolytató tiszt egyik elszólása is megerősítette. Az ilyen eljárásban az igazságügyi szakértők fontos szerepet játszanak. Tanulságos az is, miként működtek közre az igazságügyi szakértők.

Már a kerületi rendőrség is rendelt ki igazságügyi szakértőt, aki gyakorlatilag dolgavégezetlenül tért meg, mivel a feljelentő, a III/III-as ügyosztály volt besúgója nem bocsátotta rendelkezésre azt a számviteli anyagot, amely alapján a feljelentést tette és amely alapján egy megalapozott szakértői véleményt elkészíthetett volna. Az ilyen ügyek fordítva szoktak történni. Nem a feljelentő tünteti el az anyagot, hanem a feljelentett, ha erre lehetősége van. El lehet képzelni egy ügyészt, aki valamennyire tárgyilagosan ítéli meg a helyzetet, hogy ezt nem tudja megfelelően értelmezni?
A BRFK ugyancsak igazságügyi szakértőt rendelt ki, aki több oldalon keresztül értelmezhetetlen mondatokat rakott egymás mellé. Mivel a vizsgálandó anyagot ő sem kapta meg, ő már nem arra hivatkozott, hogy a feljelentő nem adta oda, hanem arra, hogy én tüntettem el.
Ekkor 2003-at írtunk és 6 éve folytatódott a procedúra. A felhozott vádak olyan nevetségesek voltak, hogy egy törvényes eljárásban könnyű szerrel cáfolni lehetett volna. De nem ez volt a cél. Az ügyészség a vádiratot úgy nyújtotta be, hogy előtte nem kerített sort az iratismertetésre. ”Időhiányra” hivatkozott. A későbbiek során sem kaptam lehetőséget az iratokba való betekintésre. Ezt írásban is kértem.

Nem és nem.


Az eljáró bíróság újabb igazságügyi szakértőt rendelt ki. A szakértő kertelés nélkül leírta, nem történt bűncselekmény. Az iratok eltűnését nem lehet az én nyakamba varrni. Ezután a feljelentő képviseletében eljáró ügyvéd kijelentette, hogy mégis megvannak az iratok. Ezután egy újabb szakértő kirendelése következett, de ő sem tudott felhozni egyetlen körülményt sem, ami törvényellenes lett volna. A pozitív bizonyíthatóságot jelentő iratok persze továbbra sem kerültek elő. Mik is voltak ezek az iratok? 1995-ben egy nemzetközi szervezettől ilyen célra kapott pénzből 4 személy részvételét finanszíroztuk egy angliai szakmai rendezvényen. 1996 őszén ugyancsak ebből a pénzből részben mi fedeztük Budapesten, egy Spanyolországbeli és egy angliai székhelyű egyetemmel közösen rendezett ún. kutató fórumot.
Az ilyen tevékenység az intézet alapfeladatai közé tartozott.
Nos, ezekhez a rendezvényekhez kapcsolódó levelezések, megállapodások és elszámolások annak ellenére, hogy a gazdasági ügyintéző a vizsgálati szakaszban pontosan megjelölte azt a helyet, ahol ezek a dokumentumok fellelhetők, valahogy ez alkalommal sem kerültek elő. Viszont előkerült egy levél, amely állítólag a spanyol partnertől származott, s amely levélben azt állította, hogy velünk soha semmilyen rendezvényt nem szervezett, sőt nem is ismer bennünket. Ennek ellenkezőjét könnyűszerrel lehettet bizonyítani a kutatói fórumról szóló és hivatalos lapban megjelent és becsatolt közleménnyel, rendezvényért felelős volt munkatársam tanúvallomásával. Aki azt is meg tudta erősíteni, hogy a vádként szereplőösszeget az állításomnak megfelelően költötte el az intézet.
A bíróság azonban a hitelességét és tartalmának valódiságát soha nem ellenőrzött levélnek adott hitelt.

Aztán azt is a nyakamba akarták varrni, hogy intézeti vezetőként jogosulatlanul rendelkeztem egy ingatlanvagyonnal, mivel az már nem volt az intézet tulajdonában. Szerencsére a kezemben volt az ellenkezőjét bizonyító telekkönyvi kivonat. Amikor nyilvánvalóvá vált a á feljelentő hamis állítása és a többi vádpont is ingatag talajon áll, a bíró azonnal berekesztette a tárgyalást és az egész eljárást.
A mi még furcsa volt az ügyben: mivel a bíró nem számíthatott arra, hogy a tárgyaláson közreműködő ülnökök (nem tudom így hívják-e még őket) majdan megszavazzák az ítéletet, az utolsó tárgyalásra, melyen ítéletet hirdetett, lecserélte az egyiket. Ilyen esetben nem hirdethetett volna ítéletet, hanem az eljárást előröl kellett volna kezdenie. Mégsem ezt tette. Ítélet hirdetett, ami súlyos pénzbírság volt.
Amikor ezeket a sorokat írom, az miniszterelnök abbeli nyilatkozata olvasható az internetes portálokon, hogy idézem: ”Magyarországon az elmúlt két évben helyreállt a jogállam…”
2010-ben levélben megkeresett egy ügyvéd egy kedvező egyezségi ajánlattal a kártérítési ügyben. Mivel akkor már tisztában voltam azzal, hogy azt az intézetet, amelyben dolgoztam az elbocsátásunkat követően jogutód nélkül felszámolták, kértem, küldje el azt a meghatalmazást, amelyből kiderül, kinek a megbízásból jár el.
Hónapok teltek el és a kért meghatalmazás csak nem érkezett meg. Megérkezett viszont a munkaügyi bíróság által kibocsátott végrehajtási lap. Az, hogy a végrehajtási lapot törvényellenesen bocsátották ki, már abból is kiderült, hogy az a rovat, ahova a szervezet jogképességét igazoló bírósági bejegyzési számot kell írni, üresen maradt. Amikor a munkaügyi bírósághoz fordultam és kértem a végrehajtási lap visszavonását, az elutasító válasz indoklása igazi rablómeseszerű volt.

Ehhez talán érdemes leírni, hogy egy alapítvány 2004-ben a korábban felszámolt volt munkahelyemmel azonos nevű belső szervezeti egységet hozott létre. Ez azonban csak akkor rendelkezett volna jogalanyisággal, ha a cégbíróságon bejegyzik. Ez azonban nem történt meg. Továbbá, ha jogalanyisággal rendelkezett volna, akkor is bizonyítani kellett volna, hogy jogutódja annak az intézménynek, melynek én korábban az alkalmazásban álltam. Miután egyik feltétel sem állt fenn, tanulságos munkaügyi bíróság rablómeseszerű magyarázata azért bocsátotta ki a jogalanyisággal nem rendelkező belső szervezeti egység nevében a végrehajtási lapot, mert én azzal az alapítvánnyal álltam korábban munkaviszonyban, amely 2004-ben, 8 évvel az elbocsátásom után a volt munkahelyemmel megegyező nevű belső szervezeti egységet hozott létre.
Ha igaz lenne, de nem igaz, hogy én valaha is munkaviszonyban álltam volna az alapítvánnyal, akkor miért nem annak nevében bocsátotta ki a végrehajtási lapot. Mert az ma is egy bejegyzett szervezet. Gondolom azért, mert egyébként tisztában volt azzal, hogy az alapítvánnyal sohasem álltam munkaviszonyban. Igaz, hogy ezzel a belső szervezeti egységgel sem, de ennek a neve legalább megegyezett a korábbi munkahelyem nevével. Magyarán a bíróság át akart verni,, csak rájöttem erre, ezért találta ki ezt a rablómeseszerű történetet.
A munkaügyi bíróság logikája szerint ez azt jelenti, ha mondjuk egy Kovács István nevű személynek megítélnek valamit, akkor bárki, akit Kovács Istvánnak hívnak, sőt, aki csak Kovács Istvánnak mondja magát, igényt tarthat erre.
A munkaügyi bíróság egy eléggé nyilvánvaló csalási kísérlethez nyújt támogatást. Nem tévedésből, nem a helyzet ismeretének hiányából, hanem tudatosan az ellenérdekű fél érdekében.

Senki ne gondolja, hogy általában a magyar bíróságokon ennyire kaotikusak az állapotok. Az én ügyem azt példázza, hogy mindaddig, amíg a bíróságok számára nem öltött arcot az ellenérdekű fél, magyarán nem derült ki, hogy a nevek mögött valójában kik, milyen ”társadalmi” pozícióban lévők vannak, az ügyemben abszolút korrekt eljárás folyt.
Az ügyem továbbá azt is példázza, hogy vannak esetek, amelyeknél a bíróságok minden kontrol és következmény nélkül befolyásos érdekcsoportok érdekében a tények és a vonatkozó törvények akár teljes mellőzését is megtehetik.
Ebben az esetben ez az érdekcsoport beazonosítható. Ezek azok, akik a rendszerváltás után a tagok bizalmával csúnyán visszaélve és az állami intézményeket szolgálatukba állítva szereztek maguknak mérhetetlen vagyonokat és aztán ”nem restek és kábák” birtokukat óvni mindenki ellen, aki felemeli a szavát ez ellen.

Az eszközökben nem válogatnak.

Ami az utóbbi hetek történéseiből is látszik, a politikai pártok részéről most sincs, ahogy a rendszerváltás óta soha sem volt akarat a vidék népesség széles rétegei érdekében cselekedni. Ráadásul a politikai hitelvesztés sem nagy ár azért, hogy a kormányhoz közeli hivatásszerűen nem mezőgazdasággal foglalkozó néhány személyt földjutatásba részesítsék.

Dr. Laczó Ferenc
kutató-közgazdász
Budapest

2 Tovább

Véleményünk Budai Gyuláról

0 Tovább

Zöldbárók - Agrármaffiózók IV. - A kérges tenyerű műkörömépítők

Ismét a Fidesz közeli strómanok kapták az állami földeket. Fazekas Sándor is pofátlanul hazudik, a 20-as számú állami föld nyertes műkörömépítőről nehezen tudjuk elképzelni, hogy kérges lenne a tenyere! Ismeretlen emberek, adminisztrátorok, adótartozásos "eleve nem vehetne részt a földbérleti pályázaton" emberek, egykori cimborák, stb...

Itt kérem az állami-, Nemzeti Parki- magyar közvagyonnak a Fideszes műkörömépítéstechnikai módszerekkel történő lenyúlása folyik!

0 Tovább

Cseh Voldemort - szlovák gorilla - magyar polip V.

Nem csak Schmitt Pálé a világ...

http://www.origo.hu/nagyvilag/20120328-pias-gazolassal-rontott-helyzeten-a-lebukott-cseh-lobbista.html

Jobb, ha a nevét soha senki nem mondja ki hangosan

Előbb kiszivárgott beszélgetések rántották le a leplet a Voldemortnak becézett cseh lobbista korábban is sejtett politikai befolyásáról, utóbb maga is jelentősen rontott a helyzetén. A prágai keresztapaként is emlegetett Roman Janousek akár tíz év börtönt is kaphat egy, a múlt pénteken elkövetett szándékos ittas gázolás miatt.

Marianske námesti - ez annak a kis térnek a neve, ahol a prágai városháza áll. A teret azonban az utóbbi időkben előszeretettel emlegetik az egyszerű prágaiak egy erre rímelő, de más jelentésű néven: Mafianske námesti (Maffia tér). Ezzel fejezve ki azt a gyanút, hogy a cseh fővárost valójában nem az általuk megválasztott tisztviselők, hanem egy gazdag üzletemberekből és korrupt hivatalnokokból álló szűk kör irányítja.

A gyanúra a múlt héten néhány, a város vezetői és az üzletemberek között 2007-ben zajlott, a cseh polgári titkosszolgálatok által lehallgatott telefonos párbeszéd kiszivárgása erősített rá. Az elmúlt hétvégén pedig történt egy olyan esemény, amely tovább gyengítette a bizalmat.

"Jó reggelt, polgármester!"
"Beszarok. Rohadt dühös vagyok. Ezek az újságírók az idegeimre mennek. De tényleg!"
"Nem csodálom."
"De tényleg dühös vagyok. Basszátok meg, csináljatok már valamit, fiúk! Most épp a Novától vizsgálódik néhány idióta..."
"Igen?"
"Valami Milán Sochor nevű fasz."
"Már odatelefonáltam!"
"El tudnék sülni a dühtől!"
"Világos. Lazíts. Lazíts."
"Nem tudok lazítani. A picsába! Ha nem csináltok már valamit. Bazdmeg."

Voldemort

A fent idézett, a Mladá Frontá Dnes cseh napilap által nyilvánosságra hozott beszélgetés átkozódó szereplője Pavel Bém korábbi prágai polgármester. A másik, nyugtató hang Roman Janouseké. Az üzletember Janousek a cseh politikai élet egyik hírhedt, ám rejtőzködő lobbistája.

Forrás: TV Prima

A férfit a cseh lapok szerint a prágai városházát irányító és a kormánykoalíció fő erejének számító Obeanská Demokratická Stranán (ODS - polgári demokratikus párt) belül a Harry Potter regények negatív hőse után csak Voldemortnak becézték, mint akinek a nevét jobb, ha soha nem mondják ki hangosan. Janousek tartotta is magát a befolyásos háttéremberek által követett, Magyarországon sem ismeretlen gyakorlathoz: kerülte a nyilvánosságot, senkinek nem adott interjút, ódzkodott a nyilvános eseményektől.

A múlt hét azonban többszörösen is rosszul sült el a számára. Nemcsak a lehallgatási ügyben kezdett pörögni a neve a sajtóban, de pénteken egy eldurvult közlekedési balesettel az egészre rá is tett egy lapáttal.

Veszélyes mértékű korrupció

A 2007-ben lehallgatott beszélgetésekről szerdán számolt be a Mladá Frontá Dnes. A telefonhívásokat a cseh titkosszolgálat rögzítette - több másik hasonlóval együtt -, a dokumentumok egyelőre nem tisztázott körülmények között egy ABL nevű, magántulajdonban lévő biztonsági cégtől kerültek ki, amelynek egy korábbi vezetőjén keresztül köze van a kormányzó koalíció fő erejéhez.

A titkos megfigyelést a cseh polgári titkosszolgálat (BIS - Bezpeenostní Informaení Služba - Biztonsági Információs Szolgálat) végezte, bírósági engedély birtokában. A Mladá Frontá Dnes szerint a titkosszolgálat azzal indokolta a több befolyásos lobbista, illetve politikus lehallgatására vonatkozó bírósági beadványt, hogy előbbiek befolyása olyan mértékben elharapózott, hogy az már a kormány működőképességét, a kialakuló korrupt klientúrarendszer pedig az állam gazdasági érdekeit és a parlamenti demokráciát is veszélyezteti.

A megfigyelteknek csak az egyike volt Janousek, akiről számos kellemetlen dolog derült ki. Például az, hogy a prágai önkormányzat az ő javaslatára és aktív közreműködésével adott el önkormányzati vagy önkormányzati cégek tulajdonában lévő nagy értékű ingatlanokat, jelentős befolyással volt a prágai városrészek övezeti besorolásának megállapítására, sőt személyzeti kérdésekbe is beleszólt.

A maori királynő és a cserkészfiú

Volt olyan beszélgetés, amelynek tanúsága szerint a prágai városháza gazdasági vezetője gyakorlatilag tőle kért engedélyt a fővárosi közlekedési vállalat egyik ingatlanjának eladásához. A különböző csúnya töltelékszavakkal, kódnevekkel, bizarr becenevekkel - "maori királynő", "kolibri", "kapitány", "Colombo", "cicus", "elkényeztetett fiú" - átszőtt beszélgetések bepillantást engednek a cseh vezetők politikai zsargonjába, és lerántják a leplet a cserkészfiúimázst ápolgató korábbi polgármesterről is - írja az Economist gazdasági magazin prágai tudósítója.

Forrás: AFP/Michal Cizek
Pavel Bém (jobbra) Mirek Topolánek korábbi cseh kormányfővel

A jelenleg parlamenti képviselő Pavel Bém a maga részéről tagadta, hogy Janouseknek ekkora befolyása lett volna. A megkeresésekre azt állította, hogy az üzletember "csak egy barát, akivel együtt teniszezek". A lehallgatásokat pedig "piszkos trükknek" és a magánélet durva megsértésének nevezte, egyúttal kétségbe vonta jogszerűségüket is. Közölte, nem mond le mandátumáról, hacsak el nem ítélik a bíróságon, ellenben felfüggesztette párttagságát, amíg tisztázza a nevét.

Janousek az ügyel kapcsolatos megkeresésekre nem reagált, ám később egy különös eset a közfigyelem középpontjába katapultálta. Az egész egy apró koccanással indult a cseh főváros egyik forgalmas utcáján. Janousek Porsche Cayenne terepjárójával lekoccolta egy előtte megálló Volvo bal hátsó sarkát. Nem állt meg azonban, hanem továbbhajtott, de pár méterrel később megfogta egy piros lámpa. A Volvót vezető - vietnami származású - nő itt megpróbálta megakadályozni, hogy elhajtson a férfi, ám a lobbista - amikor a lámpa zöldre váltott - elindult a kocsival, elütve az előtte álló nőt, akit súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba.

Részegen szaladt volna el

Janousek nyomában egy másik kocsival, majd a rendőrökkel menekülni próbált. A drámai hajsza egy kisebb prágai parkban ért véget, ahol a befolyásos üzletember autóját elhagyva gyalog próbált kereket oldani, a beszámolók szerint meglehetősen furcsa mozdulatokkal (a menekülést egy térfigyelő kamera is rögzítette, a felvétel lejjebb látható). Végül a rendőrök elfogták, visszavitték a kocsijához. Az eddigre kiérkező tévéstábok kérdéseire akadozó nyelvvel válaszolgató Janousekkel a rendőrök utóbb megfújattak egy alkoholszondát, ami 2,2 ezrelékes alkoholszintet mutatott ki a szervezetében.

Az egész olyan volt, mint egy Tarantino-film - jellemezte a BBC szerint a jelenetet a Hospodárske Noviny üzleti lap egyik munkatársa. "Az a látvány, ahogy ez a fickó megpróbált elszaladni a rendőrök elől egy parkban, miután majdnem megölt valakit az autójával, elképesztően tragikomikus volt. Az igazi gengszterek nem így szokták végezni."

Janousek befolyását jelzi, hogy a rendőrök meg sem bilincselték és őrizetbe sem vették, hanem kikérdezése után hagyták szabadon távozni. Petr Lessy cseh rendőrfőkapitány kedden lemondásra szólította fel a prágai rendőrfőkapitányt a Janousek ügyében elkövetett szabálytalanságok miatt. A rendőrök például engedték, hogy telefonáljon, és nem értesítették az ügyészséget az esetről. A főkapitány szerint a rendőrség azzal, hogy vonakodva indított eljárást a szándékos cserbenhagyásos gázolás ügyében, veszélyeztette az egész bűnügyi eljárást.

A lobbista ellen végül csak vasárnap indult hivatalosan is eljárás ittas állapotban elkövetett súlyos testi sértés miatt, amelyért, ha bűnösnek találják, akár 10 év börtönt is kaphat.

0 Tovább

Szlovák gorilla - magyar polip IV.

http://www.greenfo.hu/uploads/hirek/295/29541/cikk.jpg?full=1A Borsodi Mezőségben "felszállt a füst", kihirdették a tavaly ősszel visszavont helyett újra kiírt termőföld haszonbérleti pályázat nyerteseit. 25 pályázó gazdálkodhat a Mariano Kft. korábbi területén.

Amint emlékezetes, 2011 szeptemberében a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben a korábbi olasz bérlő megürült 4300 hektáros területére termőföld haszonbérleti pályázatot hirdetett. 2011 október 3-án 22 órakor, a pályázati határidő lejárta után 10 órával a Borsodi Mezőség Gazdakör együttműködésével kidolgozott földbérleti pályázat indokolás nélkül visszavonásra, egyidejűleg Duska József BNPI igazgató úr „lapátra” került.

Nem értettük az eljárást és reménykedtünk: „lehet, hogy csak azért vonták vissza, hogy egy sokkal jobbat írjanak ki”, ami a kormányzat meghirdetett agrárstratégiájával összhangban még inkább garantálja a helyi parasztcsaládok megerősödését.  Az új kiírás 2011. december 6.-án, a pályázatok bontása január 30.-án, az eredményhirdetés tegnap, március 29.-én megtörtént. Szembesültünk azzal, hogy bizony a kistérségi gazdák reményei, elvárásai, szakmai/társadalmi elgondolásai nem teljesültek... Nem ezt ígérték!

Kis magyarázat a címválasztáshoz: „.. szemfényvesztő, hipnotizőr Thomas Mann Mario és a varázsló c. elbeszélésében. Egy olasz tengerparti fürdőhelyen rendezett alkalmi előadáson az erőszakos mutatványos, aki magát ’Cipolla lovag’-ként hirdette, azzal szórakoztatta a közönségét, hogy önként jelentkezőket hipnotizált, majd groteszk és megalázó mutatványokra kényszerítette őket. Mario, a fiatal írástudatlan pincér a szuggesztió hatására kedvesének vélte a kóklert, szerelmet vallott neki, sőt meg is csókolta a közönség nagy mulatságára. Mikor felocsúdva felismerte a helyzetet, lelőtte a sikerében sütkérező ’varázslót’. 

Az eredményhirdetéssel bizonyságot nyert, hogy a helyi gazdatársadalom Mario szerepébe kényszerült... Az igazsághoz tartozik, hogy nem érte ez teljesen váratlanul őket, mert józan parasztok - már a részvételükkel kimunkált első pályázat visszavonásakor számítottak erre...

Dr. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak írott jajkiáltásukban ezt jelezték is:

„Földhözragadt, reális felfogásban két lehetséges kép alakult ki a történtekről. Az első kép egyszerű hatalmi kérdés, erőfitogtatás, anyagi előny, pályázati pénz megszerzésének szándéka... E szerint a forgatókönyv szerint - amikor a földbérleti igényeket feltárta a BNPI, illetve az igénybejelentő lapokon maguk a potenciális pályázók -, világossá vált, kik azok, akik esélytelenül pályáznának, ha versenybe kényszerülnének a helyi parasztcsaládokkal. Mivel nekik közismerten erőteljes kapcsolatuk van a FIDESZ helyi potentátjaival, elkezdődött részükről a ’lobbizás’ a feltételek megváltoztatása érdekében. Az erre irányuló politikai döntés valahol megszületett, hatni kezdett, amit a pályázati feltételek kidolgozási műhelymunkái alatt is a kistérségben már érzékelni lehetett... A feltételeket kedvük szerint alakítani azonban a pályázat kiírása előtt nem sikerült. Dr. Szabó Csaba úr miniszteri biztosi pozícióba kerülésének időpontjában erre már más lehetőségük nem maradt, mint a pályázat visszavonása...”

Nos, ez az „első kép” az aktuális eredményhirdetés szerint ~1500 ha földhöz juttatta azt a néhány bennfentest, akik a visszavont kiírás alapján „esélytelenül pályáznának, ha versenybe kényszerülnének a helyi parasztcsaládokkal”.

Lássuk egy konkrét példán, hogyan születnek az „olimpiai bajnokok”...

Az első, visszavont pályázatra igényt bejelentők között volt egy pedagógus végzettségű, közeli városban élő fiatalember is. Földigényét akkor 300 ha gyepre és 100 ha szántóra jelentette be. A helyi gazdák – ismerve az igénybejelentő politikai hátterét - 25-25 hektár neki juttatását javasolták, mondván: ne húzzunk ujjat a hatalommal, meg hátha komolyan gondolja... De ő nem érte be ennyivel, szövetségest keresett – meg is találta a kistérségben működő, a helyi lakosság segítségével, adományozók kegyéből „földbirtokossá vált” Közalapítvány személyében.
Olyan jóba lettek, hogy a Közalapítvány 2011 októberében nagy hirtelen haszonbérbe adott neki hektáronként és évenként 8000 Ft-ért, 20 évre összesen 120 hektár földet – 28 tagban, 9 falu határában! Aztán egyszer csak megjelent a képben egy 2003-as alapítású, 80 ezer Ft tőkéjű, „közúti áruszállítás” főtevékenységű, Oszlár székhellyel bejegyzett Start 2003 Betéti Társaság nevű cég. Ez a cég 2012 januárjában jelentős átváltozáson ment keresztül: tőkét ugyan nem emelt, de főtevékenysége „egyéb szarvasmarha tenyésztésére”, székhelye Mezőcsátra, tulajdonosa és ügyvezetője az előzőekben említett fiatalemberre változott. És jogosulttá vált a földbérleti pályázásra... ahol három „versenyszámban”, három birtoktesten – 175, 192 és 129 hektárosak – győztesnek hirdették ki!
A Közalapítványos földekkel együtt így összesen 618 hektár fölött uralkodik... A történethez tartozik, hogy kemény helyeken „edződött”: a FIDESZ színeiben küzdött a lakóhelye polgármesteri székéért, szervezte a megyei közgyűlés elnökének választási kampányát...

Akár legyinthetnénk is minderre, hiszen most "csak" az olasz Mariano Kft által eddig „bitorolt” terület egy részének újraosztása volt a tét. A földek nagy részét állami tulajdonba adó öregek utódai, a haszonbérlettel jelenleg rendelkező valódi helyi magángazdák, kis szövetkezetek azonban már előre félnek, mert 2014-ben a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet többi területe, mind a 15 000 ha újraosztásra kerül... És akkor már a megélhetésük, a családjuk, a falujuk jövője lesz a tét...

Hogyan is mondta dr. Ángyán József tanár úr, FIDESZ-es országgyűlési képviselő? „El fogjuk veszíteni a vidéket!” Csatlakozunk az aggodalmához és hangsúlyozzuk: Cipolla bűne nem bocsánatos! Mihamarabb jóvá kellene tenni...

Mezőcsát, 2012. március 30.
Sárvári Attila titkár
Borsodi Mezőség Gazdakör Egyesület


25 pályázó gazdálkodhat a Mariano Kft. korábbi területén

A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága (BNPI) meghozta a döntéseket a haszonbérleti pályázatokról a vagyonkezelésében lévő 2800 hektárnyi olyan területre, amelyet korábban a Mariano Kft. bérelt. Az Igazgatóság 25 pályázót hirdetett ki nyertesként. A 44 meghirdetett birtoktestre 41 pályázótól 149 pályázat érkezett. Az Igazgatóság a döntésnél messzemenően figyelembe vette a Kormány birtokpolitikai irányelveit és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet állami földterületekre kialakított egységes szempontrendszerét. A nyertesek mindegyike helybeli gazdálkodó és vállalta az állattartást.  A pályáztatás fő célja a helyi kis- és közepes családi vállalkozások megerősítése. Ennek megfelelően az Igazgatóság az eljárásnál a helyben lakó, életvitelszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytató termelőket hozza helyzetbe, és a haszonbérbe adást állattartáshoz köti. A pályázóknak maradéktalanul be kell tartaniuk a természetvédelmi előírásokat és lakhelyük, illetve székhelyük nem lehet az érintett termőföld 20 kilométeres körzeténél távolabb. A jelentkezők sem az államtól, sem mástól nem tulajdonolhatnak és bérelhetnek 1200 hektárnál nagyobb területet. A szerződések 2019-ig szólnak annak érdekében, hogy a bérletek az agrár-környezetgazdálkodási támogatásokkal (AKG) összhangban legyenek. A most kiírt területeket korábban a részben olasz tulajdonosi hátterű Mariano Kft. bérelte.

Júniusban a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletben semmisnek nyilvánította a Bükki Nemzeti Park és a Mariano Kft. között 1995-ben létrejött földbérleti szerződést. A Mariano Kft. a piaci ár töredékéért bérelte a területeket a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságától, amelyek után több mint 800 millió forint támogatáshoz jutott. A társaság a terület egy részéért 100 forintot fizetett hektáronként, a nagyobbik részét térítés nélkül használta. Emellett a cég a természetvédelmi kötelezettségeinek sem tett eleget. A Bükki Nemzeti Park sikeres haszonbérleti pályáztatása fontos és szimbolikus lépés ahhoz, hogy a vidék életében alapvető és gyökeres fordulat következzen be. A hatalmas, 2800 hektárnyi területen korábban egyedül tevékenykedő Mariano Kft. helyett most 25 helyi termelő kap lehetőséget, hogy bővítse gazdaságát. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága azt a vidékfejlesztési tárca által is támogatott kormányzati célkitűzést tartotta szem előtt, hogy az szerezhessen földet Magyarországon, aki valóban művelni akarja. (VM sajtóközlemény 2012.03.29. )

Forrás: Greenfo.hu

0 Tovább

Szlovák gorilla - magyar polip III.

http://m.blog.hu/an/angyanmaradj/image/angyan_610_310_jpg_ashx.jpg?full=1

0 Tovább

Zöldbárók - Agrármaffiózók III.

Ángyán József Fideszes orrszággyűlési képviselő a Vidékfejlesztési Minisztérium volt államtitkára, most nem oligarcházott, hanem gyakorlatilag neveket mondott!

Ángyán a mezőgazdasági bizottság ülésén kelt ki a föld pályáztatások miatt! A képviselő megnevezte a szolnoki vonalat mint nagybirtokosokat, akik Mosonmagyaróváron vásárolnak földeket. A szolnoki vonal a ma politika zsargonjában pedig egyértelműen Nyerges Zsolthoz köthető. Korábban a földpályázatok átvizsgálását követelte több párt, hiszen például Fejér megyében gyakorlatilag csak nagy cégek nyertek pályázatokat, köztük a Felcsúti labdarugó akadémia igazgatója és családja. Ángyán kifogásolta még, hogy nem kapnak értesítést a pályázok csak "mint a kaparós csokoládé papírnál" annyit írnak nekik vissza nem nyert.

Az alábbi videóban lévő lepségnyi gazdákról a kiélegyenaföld.hu nyújt további információkat!

Ángyán szerint elveszítjük a vidéket

Mosolyogva vetették a repcét - borítékolták a pályázatokat? Ángyán József volt parlamenti államtitkár nem érti a földpályázatokat. A nyugat-magyarországi földeket miért egy szolnoki ügyvéd érdekeltségébe tartozó cégbirodalom kaparintotta meg a helyi gazdák elől?

Február 27-én a greenfo hozta elsőként nyilvánosságra Ángyán József levelét. "Az évtizedek alatt kialakult, ellenérdekelt "maffiahálózat" mindent vinni akar a földtől, az erőforrásoktól a támogatásokon át a piacokig. Mindent vinni akar a vidéki, helyi közösségek, családok elől, és magam, munkatársaim valamint az emberekkel közösen kidolgozott Nemzeti Vidékstratégiánk e zsákmányszerzés útjában álltunk" - írta a VM lemondott politikai államtitkára a mellette kiálló zöld szervezeteknek. Íme egy friss videóösszeállítás az ATV-től:

0 Tovább

Szlovák gorilla - magyar polip II.

Szlovákiában gorilla-botrány,

Magyarországon polip-oligarchia?

Az 570 milliárdos miniszter napja

Orbán Viktor bízik Németh Lászlónéban, aki bízik Nyerges Attilában. Orbán Viktor Csányi Sándorral néz focimeccset.

0 Tovább

Zöldbárók a médiában II. - Kik lehetnek Ángyán zöldbárói? - Origo.hu

Nyerges Zsolt, Csányi Sándor, Leisztinger Tamás - ilyen nevek tűnnek fel akkor, ha nyilvánosan elérhető adatok alapján rá akarunk jönni, kik lehetnek a nagytőkés oligarchák, zöldbárók, akikről a lemondott agrárállamtitkár, Ángyán József beszélt.

Két hete több, a Vidékfejlesztési Minisztérium működésének bizonyos területeire rálátó forrás egybehangzóan azt mondta az [origo]-nak az Ángyán József államtitkár lemondása mögött meghúzódó konfliktusról, hogy világosan érzékelhető: a Fideszen, illetve a pártot támogató csoportokon belül erős a nagyüzemi lobbi. Ángyán a lemondása után nyilvánosságra került levelében azzal indokolta távozását, hogy "zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok", "maffiacsaládok, spekuláns nagytőkés oligarchák" és "állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló nagybirtokos zöldbárók" koalíciója ellehetetlenítette a családi gazdaságok megerősítése érdekében végzett munkáját.

Hogy mely cégek számítanak a legnagyobbak közé ezen a piacon, kik között kell keresni a zöldbárókat, azt a legegyszerűbben az uniós területalapú támogatások megoszlása alapján lehet felmérni. Az általunk megkérdezett ágazati szakemberek szerint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) honlapján elérhető statisztikák viszonylag pontosan tükrözik az erőviszonyokat, hiszen a termelő cégek méretét alapvetően meghatározza, hogy mekkora földterületen gazdálkodnak.
 
A 2011-ben kiosztott támogatási összegek alapján lekérhető lista élmezőnyében ráadásul számos olyan vállalat van, amely állami gazdaság magánosításával jött létre. Az első Orbán-kormány 2001-2002-ben tizenkét állami gazdaságot privatizált, majd 2004-ben az MSZP-SZDSZ-kormány további tízet értékesített, és a két oldal kölcsönösen visszaélésekkel, a holdudvar helyzetbe hozásával vádolta egymást.
 
"A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagyok között ebben az ágazatban könnyen létrejön az érdekközösség, nagy ideológiai különbségek valójában nincsenek" - mondta az [origo]-nak egy, a hazai agrárszférában otthonosan mozgó tanácsadó cég vezetője arra a felvetésre, hogy ha lobbizni akarnak, az eltérő politikai oldalakhoz húzó szereplőknek ezt együtt kell megtenniük.
 
A lobbierőknek mostanában van miért megmozdulniuk: a földtörvény tavalyi módosításával megszűnt az a szabály, hogy a korábbi bérlőnek a szerződés lejárta után elő-haszonbérleti joga van az állami tulajdonú földekre, így a Nemzeti Földalap most 65 ezer hektárt pályáztat meg. A következő évek erőviszonyai szempontjából nagy jelentősége lesz annak, hogy kiknek mennyi föld jut. Eredetileg 300 hektár lett volna a felső területhatár, ezt azonban végül 1200-ra emelték, a kiírást tehát úgy alakították, hogy a nagyobb birtokon gazdálkodóknak kedvezzen.
 
Akadályozza a tisztánlátást, hogy a Nemzeti Földalap honlapján nincsen egységes, kereshető adatbázis. A hirdetményeket egyenként lehet csak megnyitni, majd a hivatkozott kiírásban külön-külön visszakeresni, hogy pontosan milyen földterületre vonatkoznak. Gond van az átláthatósággal is: nem tudni, milyen szempontok alapján születnek a döntések a nyertesekről, a bérleti díj ugyanis egységesen 1250 forint évente és aranykoronánként.
 
A pályázati rendszer jelentős csúszásban van, az NFA még csak az összterület alig több mint felét hirdette meg, és azt se bírálta el mind - jóllehet a mezőgazdasági munkák egy része megfelelő időjárás esetén akár már márciusban elkezdődhetne. A késlekedésből később még jogi gondok is adódhatnak, ha egy bérlő sérelmezi a kiesett hónapokat.
 
A téma érzékenysége miatt neve elhallgatását kérő szakember azt is mondta, hogy a szakmabeliek mellett sok olyan pénzügyi befektető is jelen van a mezőgazdaságban, gyakran strómanokon keresztül, aki vélhetően a földre hajt. Mivel a magyar jogszabályok a cégek számára továbbra is tiltják, hogy termőföldtulajdont szerezzenek, ezeknek az állítólagos befektetőknek még várniuk kell, hogy az uniós szabályok nálunk is életbe lépjenek.

 

Forrás: MTI/Mészáros JánosNyerges Zsolt - Szolnoki ügyvéd, a fideszes gazdasági holdudvar meghatározó figurája. Szoros üzleti kapcsolatban áll a kormánypárt legfontosabb háttéremberének mondott Simicska Lajossal.

A 2002-es privatizáció után három volt állami gazdaság egyesült a Mezort Zrt. égisze alatt. A Lajta-Hanság Zrt. és a Sárvári Mezőgazdasági Zrt. 290, illetve 202 millió forintos 2011-es támogatásával jelenleg külön-külön is a legnagyobb piaci szereplők közé tartozik, de a harmadik tagvállalat, a Szombathelyi Tangazdaság Zrt. (70 millió forint) sem számít kicsinek. A Mezort-birodalomnak további tagjai is vannak, a Lajta-Hanság Zrt. leánycége például a 65 milliós támogatást elnyert Dél-Balatoni Agro Kft. A Mezortnak az egyesülés óta részvényese és igazgatósági elnöke Nyerges Zsolt (tulajdonrészének nagysága az Opten cégadataiból nem derül ki).

Nyerges Zsolt tag a közel 200 milliós területalapú és 112 milliós kiegészítő cukortámogatásával szintén nagyhalnak számító, ugyancsak 2002-ben privatizált Dél-Pest Megyei Mezőgazdasági Zrt. igazgatóságában is, de kimutatható tulajdonrésze itt nincs. 1999-től 2002-ig igazgatósági tag volt a szintén a Fidesz-kormány idején privatizált, tavaly 107 millió forintos támogatást kapott Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt.-ben is.

Nyerges Zsolt testvére, Nyerges Attila is ott ül több kisebb mezőgazdasági profilú cég felügyelőbizottságában, így tag a Zalaerdő Zrt.-nél (14 millió forintos támogatás) és elnök a Vadex Mezőföldi Zrt.-nél (29 millió).


Forrás: MTI/Kovács AttilaKenyeres Sándor - A Zsámbéki-medencében többféle fejlesztést integráló, de még csak kezdeti szakaszában járó Talentis-projekt megálmodója, az ország 34. leggazdagabb embere.

A 2002-ben privatizált Agrosystem Mezőgazdasági Zrt. (eredetileg Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Rt.) tavaly 100 millió forint területalapú támogatást kapott. A cég ma - többszörös áttétellel - Kenyeres Sándor és egy ciprusi vállalkozás tulajdonában van. A budapesti Mammut bevásárlóközpontot felépítő Kenyeres és az Agrosystem fideszes kapcsolatai több szálon is tetten érhetők. Gansperger Gyula, aki az első Orbán-kormány idején az ÁPV Rt.-t vezette, korábban a Talentis Group egyik közvetlen tulajdonosa, a Dominium Invest Kft. fb-elnöke volt. Az Agrosystemnél három éven át igazgatóként dolgozó Zachariás Józsefet első miniszterelnöksége idején Orbán Viktor nevezte ki a Magyar Nemzeti Földalap Kht. felügyelőbizottságába. Orbán 2010. őszi kínai látogatásán Kenyeres is a delegáció tagja volt, 2011 márciusában pedig a Talentis Group Zrt. közös céget hozott létre a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal. Bártfai Márton, aki évekig igazgatósági tag volt az Agrosystemnél, öt éven át vezető tisztségviselőként dolgozott a már említett Budai Malomipari Kft.-nél, sőt a Sárvári Mezőgazdasági Zrt.-nél és a Mezortnál vezérigazgatóként tevékenykedett.

 

Fotó: Pályi Zsófia [origo]Csányi Sándor - Magyarország egyik legbefolyásosabb, és a Napi Gazdaság legutóbbi listája szerint a leggazdagabb üzletembere, elsősorban az OTP Bank elnök-vezérigazgatójaként ismert.

Csányi Sándor jelentős agrár-élelmiszeripari birodalmat birtokol a Bonafarm-csoporttal, amelyet a nyilvánosság előtt épített fel, így régóta tudott, hogy - a szingapúri CSIM PTE Ltd.-n keresztül - az ő érdekeltségébe tartozik a Pick és a Sole-Mizo mellett a Dalmandi és a Bólyi Mezőgazdasági Zrt. Előbbi 315 millió forinttal a második, utóbbi pedig félmilliárdos területalapú, valamint 306 milliós cukortámogatásával az első a 2011-es listán.

A Dalmandi Mezőgazdasági Zrt.-t a Fidesz-kormány privatizálta 2001-ben, Csányi 2003-ban szerezte meg. A Bólyi Mezőgazdasági Zrt. magánosítását 2004-ben a szocialista kormányzat vezényelte le, Csányi Sándor tulajdonába öt évvel később került.


Forrás: MTI/Kovács AttilaSzaxon József Attila - Korábban szerepelt a 73., később a 99. helyen a leggazdagabb magyarok listáján, a legfrissebben azonban már nincs rajta. Képesítése is az agrárszférához köti, kezdettől fogva abban dolgozott.

2004-ben részben a bábolnai székhelyű IKR Rt. privatizálta az Enyingi Agrár Rt.-t és a Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt.-t. Az IKR-t, amelynek 1997 és 2002 között igazgatósági tagja volt Gráf József szocialista politikus, egészen 2006-ig Szaxon Attila birtokolta, azóta egy, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett vállalkozás, a Verino Assets Inc. a tulajdonosa. Szaxon Attila 1996-ban vezérigazgató, majd az igazgatóság elnöke lett, és a két privatizált cégnél is bekerült az igazgatóságba. 2010-ben az IKR egy, a bábolnai önkormányzat által kiírt haszonbérleti pályázaton a legrosszabb ajánlattal tudott nyerni, később pedig előkerült egy szerződés, amely szerint Szaxon Attila húszmillió forintot kölcsönadott Horváth Klára MSZP-s polgármesternek. Mindkét érintett hamisítványnak nevezte a dokumentumot, az ügyben nyomozás indult. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos tavaly egy másik, az IKR-hez kapcsolódó ügyben tett feljelentést, szerinte ugyanis az előző kormány idején jogtalanul vállalt az állam garanciát ötmilliárd forintnyi hitelére. Az Enyingi Agrár Zrt. és a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. ma is fajsúlyos szereplő a piacon, tavaly előbbi 476 millió, utóbbi 314 millió forint uniós támogatáshoz jutott. Az IKR Zrt. ugyanakkor tavaly meggyengült, egyes üzletágait értékesíteni kényszerült.

Szaxon Attila 2003-2004-ben tagja volt a Bábolna Rt. felügyelőbizottságának is. Ebben a cégben 2002-ben a fent szintén említett Petykó Zoltán volt az igazgatóság elnöke - kereskedelmi és marketing vezérigazgató-helyettesként pedig ugyanebben az időben Palkovics Péter dolgozott, aki ma a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnöke.

 

Forrás: MTI/Beliczay LászlóLeisztinger Tamás - A Napi Gazdaság listáján a negyedik legvagyonosabb magyar, főleg tőzsdei és idegenforgalmi befektetésekkel szerezte a vagyonát. Több közös üzlete volt Csányi Sándorral.

Elsősorban nem az agráripari befektetéseiről ismeri a közvélemény Leisztinger Tamást, az MSZP-hez közel állónak mondott üzletembernek azonban jelentős érdekeltségei vannak ezen a területen. A 2011-ben 181 milliós támogatást elnyerő, 2004-ben privatizált Alcsiszigeti Mezőgazdasági Zrt. tulajdonosa a Forrás Nyrt., amelynek 85 százalékát - az Arago Befektetési Holding Zrt.-n keresztül - Leisztinger birtokolja.

Részben vagy egészben ugyancsak a Forrás Nyrt. tulajdona az Elza-major Növénytermelő Kft. (151 milliós támogatás), valamint az Agárdi Farm Kft. (38 millió), a Krisztina Tej Kft. (31 millió) és az Agrobaracs Mezőgazdasági Zrt. (30 millió). Az Alcsiszigeti Zrt. leánycégeként működik a Fűzvölgyi Agrár Zrt. (97 millió), a Miklósfai Mezőgazdasági Zrt. (60 millió), a Kornfarm Kft. (29 millió) és az Alkotmány Agro Zrt. (52 millió).

 

forrás: http://www.origo.hu/gazdasag/20120312-mezogazdasag-a-nagyuzemi-szfera-potencialis-politikai-lobbistai.html

0 Tovább
«
12

Magyar Agrár Maffia

blogavatar

Magyarországon a mezőgazdaság maffiacsaládok kezében van. A vidék léte vagy összeomlása a tét!

Utolsó kommentek